Szabad szeretni…

Szabad szeretni Ady költészetét? – kérdem magamtól, míg olvasom a mélyreható elemzéseket szimultán stílusáról, forradalmi újításáról. Hűvösek ezek a boncolgatások. Ady égett, perzselt nemcsak költészetében, egész életében.

Ma, mikor a költészet forr, mikor új stílusban megírt versek születnek, vissza kell nézni a múltba úgy száz évvel ezelőttre. A petőfieskedő költészet után, mint zenében egy erős felütés ott volt Ady. Nem véletlen a zenei hasonlat. Verseiben a zeneiség és a festészet is megjelenik. Számomra e kettő a legfontosabb eleme a jó versnek. A ritmus, a színek és a hangulat harmóniája. Ülök, kezemben az Ady kötettel. Hagyom, magától nyíljon szét. Elbocsátó szép üzenet - olvasom. Megborzongok tőle. Olyan érzelmi ellentétet érzek, ami ritkán tud ilyen átütő lenni versben. Életre kel bennem a hangulat. Elemezném magamban, de nem merem, inkább lehunyt szemmel mormolom magamnak a sokszor olvasott sorokat. Összecsukom a könyvet, csak ülök, majd belelapozok itt is ott is megállva.

Szabad szeretni Adyt - állapítom meg a feltett kérdésre. Szeretni verseinek zenéjét, és elfogadni egész önpusztító életét.

(LIM - Ma, holnap antológiájának Kedvenc költőm témakörére írt cikk)