Rókabánat
 
Egyszer voltam, hol nem voltam
Hosszú farkú róka voltam.
Fehér bundám selymes fénye
Beragyogta a vidéket.

 Mikor erdőben osontam,
Fától fáig lopakodtam,
Rikoltozott fent a csóka:
Vigyázzatok! Ott a róka!

Mikor réten settenkedtem
Nyuszik nevettek mellettem.
Fehér bundás, szőrös, fényes!
Nem leszek ma az ebéded!

Orrom lógott, gyomrom korgott,
Farkam sem volt már bozontos.
Gondolkodtam mit csináljak,
Mivel rejtsem el bundámat.

Próbáltam én mattá tenni,
De bizony, nem használt semmi.
Megfürödtem pocsolyában
Tiszta sár volt farkam, hátam.

Ruhát szőttem pókhálóból.
Nem látszott ki csak az orrom.
Hemperegtem falevélben,
Nem tűnt el ragyogó fényem.

Egy nap szomorkodtam éppen
Magas fűben kint a réten
Mikor tündér pottyant elém,
Megszédült a fa tetején.

 Kábán emelte rám szemét.
Bennem felcsillant a remény:
Talán segít, ha megkérem
Mattá tenni fehér fényem.

Kicsi tündér! Segíts rajtam!
Fényes bundám hogy takarjam?
Tégy valami csodát kérlek!
Varázsolj rejtő színt nékem!

A tündér még mindig kábán
Kivette a varázspálcát.
Csinált két kört, ákom-bákom
Én a tündér azt kívánom:

Holnap reggel virradóra
Legyen vörös ez a róka!
Pálcáját megsuhintotta,
És tova tűnt azon nyomban.

Kétségbe esve ott álltam,
Jajj! Most aztán mit csináljak?
Inkább maradnék fehérnek!
Rejtő helyett rőt színt értett.

Ebből nem lesz nyúlpecsenye,
Éhkoppot eszek ebédre.
Azon naptól vörös fényem
Beragyogja a vidéket.