Mackómese

Egyik éjjel csoda történt,
Életre kelt mind a játék.
Plüss mackó és barbibaba,
Vonat, autó és labda.

Mackó papa nyújtózkodott
Nyikorgott alatta a polc
Hú de jó hogy feléledtem!
Elzsibbadt már a bal kezem.

Gyere Barbi, masszírozd meg!
Ígérem, táncolok véled.
De a baba csak fintorgott:
Hogy képzeled te bozontos!

Úgy gondoltad selymes kezem
Macibundával bekenem??!!
És, hogy én táncoljak veled??!!
Nahát, ily szemtelenséget??!!

Maci bizony szomorkodott
Megkérte hát a vonatot:
Gyere komám, segíts rajtam!
Veled játszok az udvarban.

De a vonat csak pöfékelt.
Nahát, micsoda népek!
Kerekem kenjem bundába,
Mikor fényes sínre vágyna??!!

Maci szomorúan nézett,
És az autóhoz lépett:
Mercédesz, ugye segítesz?
Az ujjamnál nagyon éget!

Az autó nem hallotta,
Mit mondtál, mackó koma?
Nem érek rá, ugye látod?
Körbe járom a világot!

Már csak a labda maradt,
Ő állt némán, meg se szólalt.
A maci leült melléje,
Megsimogatta kezével.

Aztán morgolódott vele:
Tudom, nem segítesz te se.
Te meg tán a pöttyöd félted?
Jól van! Hagyjuk az egészet!

És már indult volna tovább,
De a labda eléje állt.
Miért rajtam töltöd mérged?
Kértél tőlem segítséget?

Már előre eldöntötted,
Én is megtagadom tőled.
Én szeretem a mackókat.
Tartsd ide, had masszírozzam!

Mackónk elszégyellte magát.
Kezébe fogta a labdát,
És a labda föl-leugrált,
Megszüntette a zsibbadást.

Ezután barátok lettek,
Mindenhová együtt mentek.
Nem törődtek senki mással,
Éltek örök barátságban.